Célunk, hogy egy adott kisebbségben élő magyar népcsoport, esetünkben a csángó magyarok kulturális értékeit, életét, a csángó embereket minél szélesebb rétegnek bemutassuk. 
Feladatunk, hogy minél tovább sikerüljön megőrizniük kisebbségi létükben a tradicionális, egyedi csángó magyar kultúrájukat. 
Küldetésünk, hogy minél többen megismerjék a határainkon innen és túli autentikus magyar és európai kultúrákat, népművészeti értékeket.
A csángó fesztiválok két évtizede Jubileumi évéhez ért a csángó fesztivál, huszadik alkalommal rendezték meg hazánkban a legnagyobb, legjelentősebb kulturális eseményt a csángók és a magyarok között.
A kezdetek persze nem 1991-hez köthetők. 

A Jászság Népi Együttes nemzetközi tánctáboraiban – idén már a 29. van soron - már az 1980-as években jártak olyanok, akik az autentikus csángó táncokat és népzenét hozták el szülőföldjükről. Ezeket az adatközlőket az együttes akkori alapító-vezetője Papp Imre és munkatársai választották ki, hívták el Jászberénybe. A Moldvában, Gyimesben élő csángó magyarok számára is új, történelmi fejezet volt a rendszerváltozás, az 1989-90-es romániai változások. A csángók Jászberénybe hozása, fesztivál rendezése, 1991-ben teljesen érthető és támogatott törekvés volt. A határon átjutni azonban már nem tűnt egyszerűnek. Az első fesztiválra érkezők hatórás várakozással, egyezkedéssel és intézkedések sorával jutottak csak el Jászberénybe. Végül Moldvából 60, Gyimesből 30 csángó hagyományőrző énekes, táncos és zenész érkezett, valamint 50 erdélyi magyar adatközlő. Mi jászberényiek pedig megtanultuk a csángó falvak különleges neveit: Klézse, Lészped, Gyimesfelsőlok, Pusztina, Trunk, Dioszén, Hertelendifalva, Lujzikalugor, Szabófalva, Külsőrekecsin, Bogdánfalva. 

 *   *   *   *   *       

Csángó magyarok találkozó helye lett a város

A jászberényi csángó fesztivál élményéről a vendégek olykor könnyes történeteket mondtak el. A szétszakított családok, rokonok sok év, évtized után itt Jászberényben találkoztak egymással. Mert a román állam széttelepítette őket, s nem volt szabad utazniuk sem. Jászberény egyfajta családegyesítési missziót is megvalósított az első fesztivállal.
Nagy dolog volt az is, hogy 1991-ben Antall József miniszterelnök nyitotta meg a fesztivált, délután, este Göncz Árpád köztársasági elnök is megtisztelte az egyedülálló rendezvényt. Konferenciára – Benda Kálmán történész vezetésével – került sor a csángó magyarok életéről, történetéről, sajátos nyelvükről, katolikus hitükről. 
Mi pedig hallgattuk a szép, de ritkán hallott régies magyar nyelvet és megtanultuk az öltözékek sajátosságait. A lepelszoknyás, szőttes öves moldvai viseletet hamar el tudtuk különíteni a gyimesiekétől. A férfiak bekecse és szűk fehér nadrágja megkülönböztető jegy volt, de a hölgyek fején lévő kerpa és a nyakukban viselt sokféle színes gyöngysor is. Vendégként érkezett Jászberénybe 1991-ben Hodorog Luca moldvai csángó énekes is, 

aki itt lelte halálát. Kívánsága szerint Jászberényben, magyar földön temették el. Emlékére sok éven át énekversenyt is rendeztek a fesztivál során. Itt hallottuk először énekelni a 12 éves Antal Tibort. Azóta már a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium énektanáraként szervezi a csángók megmaradásának formáit, és CD-t is adott ki a szép magyar énekeket így is megőrizve.A csángó fesztivál elindításának egyik kulcsembere volt a ma már Kossuth-díjas Kallós Zoltán, aki a Magyarországról érkező kutatókat, kapcsolatokat keresőket, a kint élők segítőit támogatta sokféle hasznos információval.
Az 1991-es első fesztivál emlékezetes pillanata volt, amikor Göncz Árpádot kérték a csángók képviselői, segítse őket abban, hogy a templomban magyarul szóljon a pap a misén, s legyenek magyar nyelvű iskoláik. A román állam ugyanis a csángókat románnak tartja nyilván, s a magyar nyelv használata is tilos volt számukra. Nos, ezekből kevés valósult meg máig, de a jászberényi fesztiválok évről évre éltetik a reményt az elcsángált magyarokban, hogy az anyaországbeli kapcsolataik soha el nem szakíthatók. 

 *   *   *   *   *      

Az első csángó fesztivál rendkívülisége, kulturális missziója a folytatást indokolta. 1992-ben az önkormányzat már 1,5 milliót különített el a fesztivál költségeire. Az elhozott hagyományőrzők számára szállást, étkezést és egy kis zsebpénzt is biztosított ez a program, szükséges volt az anyagi támogatás biztosítása. Ez lehetővé tette, hogy még több adatközlőt tudjanak elhozni a fesztiválra. Ekkor már mintegy 300 fő érkezett, köztük bihari románok, Szlovákiában élő borzovai magyarok és hétfalusi csángók Zajzonfalváról, szilicei szlovákok, kórod-szucsági románok is. A második fesztivált az akkori kultuszminiszter, Andrásfalvi Bertalan nyitotta meg, majd utóda Fodor Gábor is fontosnak tartotta, hogy Jászberénybe jöjjön 1994 augusztus elején.
Volt amikor Tőkés László, Seregély István és Tempfli József nagyváradi érsek is eljött a fesztiválra, ami csak növelte annak fontosságát az anyaországbeliek és a külhoniak között. 
A meghívott vendégek köre minden évben bővült, színesedett. 1995-ben Jászberényben szerepelt többek közt a Tisza Táncegyüttes, de érkezett csoport Bácstopolyáról a Vajdaságból és Magyarbődről Szlovákiából. Azonban a határátlépéssel még ekkor is gondok voltak. A magyar-román határon sok órás várakoztatás mellett belépési illetéket kellett fizetni. Egy buszt pedig visszafordítottak a határról. A két ország közötti viszony tehát nem javult, sőt inkább romlott. Azonban minderről a jászberényi közönség keveset tudhatott. A Szabadtéri Színpadon, amikor Petrás Mária a Csángó Himnuszt elénekelte, nagy élmények sora kezdődött. A Hodorog Luca emlékét idéző énekversenyek is népszerűek voltak, sokan jelentkeztek hazai énekesek is. Palya Bea bagi énekes is díjat nyert az 1995-ös verseny során.
A fesztivál részévé lett 1993-tól a Margitszigeten a kirakodóvásár, melyre főként Erdélyből, a Mezőségből tucatszám érkeztek a vásározók, így gyönyörű kézzel varrt, hímzett textíliákat, ruhaneműket, kézműves termékeket, bundákat, sapkákat, bekecseket, csizmákat, kerámiákat lehet azóta vásárolni. Az viszont nem fest túl jó képet a városról, hogy az árusok többsége a szigeten, a földön alszik, őrzi portékáját, nem keres magának emberibb szállást, és ez évtizednyi ideje így van.

 *   *   *   *   *      

A világ népei jöttek Jászberénybe

A csángó fesztivál európai kisebbségek fesztiváljává szélesedett 1997-re, így a csángó magyarok csoportjain kívül más országokból is érkeztek hagyományőrző énekesek, táncosok, zenészek. Ezzel olyan színes forgatag alakult ki, ami a fesztivált kiszélesítette, változatossá tette. Az első „külföldi” együttesek izraeliek voltak, majd gorálok, baszkok, oszétek érkeztek, de macedonok is jöttek. A húsz év alatt legtöbbször török, görög, olasz, francia, szerb táncosokat láthatott Jászberény közönsége. Mellettük jártak itt walesi, portugál, Fülöp-szigeteki, Puerto Ricó-i, bolgár, udmur, indiai, venezuelai, kongói, szlovák és ukrán néptáncosok, népzenészek, eleki románok és kanadai indián hagyományőrzők, Szardínia-szigeti szárdok, Dél-afrikai shaka zulu táncosok, columbiai tánccsoport, és tapsoltunk a főtéren nepáli és indiai csoportnak is. Felejthetetlen volt az is 1998-ban, amikor Szlovákiából eljöttek hozzánk a Bastyuk testvérek, 7-8-9 és 13 éves cigány gyerekek és fergeteges produkciót mutattak be.

Azaz, a csángó fesztivállal a világ népei jöttek el hozzánk, s kínáltak szép élményt táncban, zenében, énekben, látványban. Így megesett, hogy - a Jászság Népi Együttes csoportjaival együtt - 500 néptáncos vett részt a főtéri forgatagban. Az oly népszerűvé vált világzene prominensei is szerepeltek a fesztivál programjában, a Ghymes Együttes, Boban Markovics és a Vodku vagy a Csík zenekar. A csángó fesztivál kulturális érdekességgé vált. Politikusok is eljöttek, például Varga Mihály családjával szórakozott itt 1997-ben. Nem jött viszont el kétszer is a megnyitóra felkért Németh Zsolt fideszes honatya, de tavaly már tiszteletét tette, s egyszer az aktuális kultuszminiszter, Görgey Gábor is távol maradt. Göncz Kinga viszont fontosnak tartotta, s külügyminiszterként jelen volt. Az első magyar-magyar konferenciát is megnyitotta, ami a határon túliak számára fontos tanácskozás immár több éve.

A hagyományőrzőket is megismerte a város közönsége. Szinte személyes ismerőse lett a berényieknek a gyimesi Kicsi Kóta, azaz Blága Károly, vagy a magyarszentbenedeki táncosok, akik közül már csak egy táncospár él, s akiknek érkezését sokan számon tartják. Sok mindent megtudhattunk életük alakulásáról, a romániai kárpótlásról, a vidéken élők, a falvak lakosainak gazdasági körülményeiről. Gyászukról is, mert például a gyimesi csángók 2000-ben nem jöttek. Az indulás előtt ugyanis egyik társuk meghalt, s mindannyian gyászolták. Náluk ez a szokás.
A húsz év arról is képet adott, hogy a csángó magyarok között is probléma a hagyományok őrzése, a fiataloknak való átadása. Azonban az is látható, mindig akadnak olyanok, akik nagyszüleik helyére állnak, s nem hagyják veszni a magyar szót, a magyar zenét, a hagyományokat. Így lehet évről évre újra és újra elhívni, elhozni őket a Szeret és a Prut völgyéből, a gyimesi havasokból. Ma már nem azért, hogy itt találkozzanak össze magyarként a magyarok, hanem közös kultúránk megtartása, bemutatása érdekében.

Kiss Erika

 *   *   *   *   *